2015. március 21., szombat

Március 15



ÖRÖKSÉGÜNK

… címmel adtuk elő a március 15-i városi megemlékezésen műsorunkat gimnáziumunk 9-12. osztályos diákjaival. A lelkes csapattal arra a szép küldetésre vállalkoztunk, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek jeleneteit Fót történelmével párhuzamosan érzékeltetve tiszteletünket fejezzük ki városunk iránt. 
Az előadásban megidéztük Fót meghatározó személyiségeit, a generációk óta a haladást szolgáló Károlyi családot, Ybl Miklós alakját, a reformkori politikusok közül Fáy Andrást és körét, Vörösmarty Mihályt, 
a szabadságharcos Sipos Pál református lelkészt, és természetesen a jó ügyért mindig kiálló, szorgalmas és hűséges fóti népet.
Büszkék vagyunk, hogy gazdag történelmünk és hagyományaink őrzése komoly feladatot hárít ránk, amelynek teljesítésében, a kapott szellemiség átörökítésében, értékeinknek a jelen és a jövő szolgálatába állításában teljes mértékben számíthatunk fiataljainkra, tanítványainkra! A jó hangulatú próbák és a közösségi érzés megélése mellett számunkra ez a tapasztalat jelenti a legnagyobb élményt. Rendezőkként időről időre szembesülhetünk diákjaink sokszor zavarba ejtő egyenességével, tisztaságával, tartásával, erőt adó lendületével, hitével. 
Felemelő bizonyossága ez annak a meggyőződésünknek, hogy a felnövő nemzedékek értékrendjükben méltó utódai a 24 évvel ezelőtt iskolánkat alapító társaiknak. Mostani előadásunkhoz érdekes adalék, hogy a forgatókönyvhöz egy örökségbe kapott történetet élesztettünk fel, írtunk át, aktualizáltunk, ezáltal is összekapcsolódva elődeinkkel. Régi tanulóink az akkori igazgató-helyettes, tanítónő, Zsengellér Józsefné Kati néni szövegkönyve alapján adták elő a templomépítés történetét, amely több évtized távlatában, az alkalomhoz igazítva ugyanúgy él ma is, mint akkor. A mondanivaló sikeres átadásának záloga mindig diákjaink hiteles közvetítésében rejlik.
Az előadás végén a tiszteletét állva kifejező ünneplő közönség vastapsában az ajándékba kapott rengeteg örökség miatti öröm és megrendülés hangja szólalt meg.
Igen, van mire, és van kikre büszkék lennünk!

Batizné Nagyváradi Éva és Sándor János

 












Klikk:  ÖRÖKSÉGÜNK 



1 megjegyzés: